gambini

Nem sok blog van, amit rendszeresen szoktam olvasni. Talán az index blogjait (w, subba, comment.com) legsűrűbben, de most valahogy ráakadtam egy olyanra, minek biztos, hogy rendszeres olvasója leszek.

http://buvosszakacs.blog.hu/

Éhgyomorra veszélyes!

Még több közösségi oldalt! Külön oldalt a kőműveseknek, a vasutasoknak, a postásoknak, a fodrászoknak, pedikűrösöknek, manikűrösöknek, azoknak, akik kezeltek már életükben egyszer pénztárgépet, s külön azoknak, akik kezeltek ugyan, de még sohasem cseréltek pénztárszalagot, azoknak, akik nem tudják, hogy mit jelent az, hogy dem Erdboden gleichmachen, s azoknak, akik tudják, azoknak, akik nyolcadikban buktak, és azoknak akik 16. év betöltése után abbahagyták az iskolát, azoknak, akik kontraszelekció útján kerültek a kisegítő iskolába, s azoknak, akik nem, azoknak, akik háromszor jelentkeztek ugyanarra a szakra s azt mondták utána, hogy kapja be a faszomat a felsőoktatás.

Külön egyet az exleprásoknak is.

De most komolyan, mi értelme van diplomások közösségi oldalának? Ismerkedhetünk más, értelmes diplomásokkal? Megnyugtathatjuk magunkat, hogy már mi is ide tartozunk? Nem kell vegyülni a pórnéppel?

Várom már a kétdiplomások közösségi oldalát.

A monotonitás ha elkap, bezár egy nagy kék dobozba és megigazítva nadragját, ráül. Te bent vagy, nem látsz semmit, csak a seggszagot érzed s tudod, hogy most valami nagyon nincs rendben. Kaffkai helyzet.

Mindennap bemondja Süsü a Nyugatinál, hogy ő a híres egyfejű, a gyerekek meg adják át a helyüket az idősebbeknek, és azoknak, akik nehezen tudnak állni, tudom, hogy az a kék öltönyös faszi az ötvenhatoshoz siet, a sebhelyes meg lekéste az előzőt, mert nem ezzzel szokott utazni minden reggel, nincs nálam pénz, sosem adtam még, de ő, kannás fehérrel a kezében mindennap ugyanebben az órában megkérdezi, a munka mindig kilenctől ötig tart, és mindig ugyanott s ugyanazokkal, reggeli, ebéd, vacsora, a heti menü szabályos, s tudod, hogy csütörtök az jó, mert tészta szósszal, pénteken meg mindig valami szar süti van, számítógépbekacsp, számítógépkikapcs, tévé be, tévé ki, jó reggelt, jó napot, jó estét Uram itt tömeg van mindenhol? Igen, feleli, kikukucskálva a kékdobozból, people are strange, üvölti a hangszóró: az ajtók a bal oldalon nyílnak, mechwart liget. Néha egy-egy fodros szoknya, szép mosoly, tipegő topánka miatt kikecmereg az ember a gödörből s azt gondolja, hogy mégsem hiábavaló e létezés, s érzi, hogy most már elég vagy michaeldougles lesz és összeomlik vagy ki innen, messze, meg nem állás, gördülni, mint a kő, hogy ne teremjen moha, úton lenni boldogság - megérkezni halál, így vagyok, így leszek, útra kelek, nem vinnyogva, nem sírva, nem is az őszbe, az örök nyárba, egymagam s nem fogom zavarni Isten álmát, minden városban adok pénzt egy koldusnak, tartózkodni fogok a tömegtől, kedvesebb lesz a különös, mint a tiszteletreméltó, alázatos, figyelmes és nyitott leszek minden új iránt, tisztelni fogom a régi mestereket, szakítok majd időt a zenére, asszonyt s italt nem utasítok vissza, jeleket hagyok majd magam után az úton s szerelmes leszek az életbe s annak minden részletét látni, tapintani, ízlelni, szagolni fogom. Azok lányok, azok az ízek, azok az illatok...

Most azonban segg szag van.

Először úgy volt, hogy Balatone fesztiválra jön, aztán mégsem volt a fellépők között és a honlapon azt sem említették, hogy fapapucs. Bele is nyugodtam, nem kell egy nyárra két agydurrantó koncert (mert ugye lesz rolling stones is). Szigeten tavaly, meg azelőtt, meg azelőtt is voltam, tetszett nem mondom, de az idén nem akartam menni, harmincnemtommenyi ezer egy hétre, plussz költőpénz, plussz pia, plussz satöbbi, arról az azt követő rehab hétről nem is beszélve. Öreg is vagyok már, nem szívesen aludnék egy hétig megint a cöckxpon (vagy hogy kell leírni?) lábaszagú sátrában dübörgő technóra. Nyolc a napi, esetleg a Toolért kiadnám, de lehet még azért sem. Majdmeglátjuk, így voltam.  Most meg reggel kávékavargatás közben látom, hogy beugróként itt lesz Manu is. Megláttuk, kötelező program. A kívánság lista mind a 10 helyére Manu Chaot írtam. Bejött. Túl szép ez egy  nyárra.

Tegnap péntek volt. Jó volt. Punkt.

Vegyük például a szilvesztert. Ott előre van tervezve minden. Lefoglalt hely, lefoglalt barátok, lefoglalt jókedv. Aztán kiderül, hogy a hely mégsem olyan amilyen, a barátok már túl részegek a bulizáshoz, vagy éppen betegségből lábadoznak, vagy a börtönből szöktek meg, aztán megjelennek a zsaruk éjfélkor és visszaviszik xy utcai fogdába a titkon pedofil, közeli jóbarátot. Jókedv meg, mivel erőltetett (jókedv kell, hogy legyen), és mert senki nem szereti, ha éjfélkor két tehén tőgye között ébred arra, hogy a barátai a „Wenn der Elephant in die Disco geht” örökzöld német gyerekdalt éneklik hullahopp karikával a nyakukban, nincsen. Egyszóval: a szilveszterről mindenkinek csak rossz élmények jutnak eszébe.

Bezzeg azok a bulik, melyek nincsenek előre tervezve. Na azokra az ember mindig emlékezni fog. Öregkorában, kövéren, szivarral a szájában meséli unokájának a kerti hintaszékből, hogy azon az estén semmi sem jött össze, akit meghívtunk nem jött el, pia sem volt elég, éhesek is voltunk, hely sem volt nyitva, aztán mégis…valakihez felmentünk, valaki felhívott magához, valakivel összeismerkedtünk, vagy csak otthon maradtunk és akire nem számítottunk felhívott, eljött, hozott, vitt, ugrált, betört, megtört, satöbbizett. Azt szeretem, hogy minden péntek este előre nem tervezett. Péntek van. Punkt.

Ma hülye vagyok. Lehet azért, mert biciklivel mentem munkába és megbódítottak a hűvösvölgyi fák.

ps: Ha találtok egy normális embert, hozzátok ide és meggyógyítom, vagy valami ilyesmi. Jung, vagy kicsoda.

A Batthyányi tér bluestól kiütéseim lettek. És a hév megállt… tudjuk a régi szabályt. De mi az? Visz a hév, visz, ragad. Harmincszor szólt egy nap, tapétáztunk, más cd meg nem volt csak Hobó, meg Csehtamás. Azt vettem észre magamon, hogy mindent kétszer mondok, kétszer mondok, mint Bereményi és Cseh, mint Bereményi és Cseh. A szoba presszóvá, nagynéném nővérré, napsütés frontátvonulássá vált szerda estére, a tapéta is, mint a hév, ragadt, de nagyon.

Hozzátok ide azt a lányt, hozzátok ide azt az italt. Hozzá akarok nyúlni, hozzá akarok nyúlni.

 Ps: Ma van Dr. Alban, egyébként.

A kopasz/félkigyúrt/tetovált plusz hozzávaló vékonybutaszőke ízlésbűnözőket naponta ellátó Rio elhozza nekünk (jó, nektek) a kilencvenes évek eleji/közepi eurodance-istent, Dr.Alban-t.
It’s my life, tudjátok.
Dr.Alban nem mindig volt ciki egyébként, rendkívül jó dancehall dalok énekei jöttek ki a fekete svéd fogorvos szájából, de természetesen, nem azokból gazdagodott meg.
Ha lány vagy, ingyen, ha farkad van, azt meg kell fizetni: egy ezresért lány lehetsz te is.
Július 5, Budapest, Rio. 2007, egyébként.

forrás: www.huc.hu

Már az elején kérdéses volt, hogy akarok-e én odamenni. A Rio, mondjuk ki, nem az én helyem és ezt már úgy meg tudtam állapítani, hogy még ott sem voltam. Fél füllel elcsípett szavak, valaki egyszer mondott valamit, arról, hogy ott rúdon táncolnak a lányok, mindenki szolis barna és a legújabb kocsiját mutogatja. Ezeket nem tudtam meg, lövöm le előre a poént, mivel nem engedtek be, de van benne igazság az biztos. Gangsta koncert lett volna, meg volt is, én kissé későn, a koncert befejezése előtt érkeztem meg, odamentem a bejárathoz, vagy kijárathoz, még most sem tudom megmondani, hogy akkor az most melyik volt, adtam volna át a táskámat ellenőrzésre, amikor bejelentik, hogy ez nem bejárat, sétálj le, ott van, ott tudsz bemenni. Bocsi, akkor őket miért engeditek be? És őket? És őket? Nem érted, hogy itt nem lehet bemenni hülyegyerek, szerintem nem olyan bonyolult megérteni: lent van a bejárat! Addigra cimbora is kijött, ő is megpróbálta, ő sem értette, hogy miért nem engednek be. („Ha féltek, fogjátok meg egymás kezét és sétáljatok le a bejárathoz”). Nyolc, kopasz, sötét bunkó volt. Színezni nem színezem. Lesétáltunk. Nem fogtuk meg egymás kezét. Ott azt mondták, hogy ez egy zárt buli, gondolom voltatok már itt és hallottatok már róla: vendéglátósok bulija. És gondolom belépőkártyátok is van. Nem, nem voltunk még itt, asszem nem is fogok, fogunk többet jönni, a buliról sem hallottunk, belépő kártyánk sincs de ez nem Gangsta? A Keleti oldal, nyugati oldal a zenegépből üvölt? Úgy éreztem magam, mint az Amerikai pite lúzerei, akiket egy házibuli ajtójából küldenek el, hogy „itt nincs semmilyen buli – Hallod, gyere, kurva nagy parti van!!! –üvöltés a házból– Bocsi srácok.. itt nincs buli, nem tudom ki mondta ezt nektek.” A cimborát visszaengedték fent, mert emlékeztek rá. Rám is, engem nem. Nem tudom, hogy a ruhámmal volt valami problémájuk (kék farmer, zöld póló „rebel music” felirattal) vagy azért mert táskám is volt? Vagy nem tetszett a fejem? Vagy tudták, hogy ha én bemegyek, akkor nem marad a szolis fiúknak esélye a szolis csajoknál? Haha. Vagy mind pszichoanalitikus volt és tudták, hogy erősen fikszált vagyok, s ha bent meghallom Gangsta agresszív szövegeit, akkor vérengzés lesz? Már nem fogom megtudni. Igazából nem is érdekel.                                        

Eddig úgy voltam, Woody Allen után szabadon, hogy olyan csoportnak nem szívesen lennék tagja, ami felvesz a soraiba, olyan szórakozóhelyre nem járnék, ahova engem is beengednek. Eddig ezt még komolyan is gondoltam. Tegnap este megváltozott a véleményem, és mélyebben felfogtam ennek a lényegét: hülyeség. Nem szeretnék minden este a Rio előtt állni beengedésre várva.

Ujjbegyvulkán

Június 23. Zoltán napja van.

Október 23.

„23: a latin ábécé 23 alapbetűből áll.
Euklidész geometriájának 23 alapszabálya van.
A 23 az első olyan kétjegyű prímszám, melynek mindkét számjegye szintén prímszám.
23 másodperc alatt járja be a testet a vér.
A 23 hordozza minden misztikus szám között a legtöbb titkot.” Premier Park a 23-as szám c. filmről.

23. oldal játék:

1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.

A periódusos rendszer 23. eleme a vanádium.

1980. június 27-én egy mindmáig tisztázatlan légi katasztrófa következett be, amelynek lehetséges részese volt egy MiG-23-as. Aznap este, 20 óra 59 perckor az olasz Itavia légitársaság DC-9-es utasszállítója 77 utassal és négyfőnyi személyzettel a fedélzetén, Nápolytól délre 129 km-re, a Tirrén-tengerbe zuhant.

A 2007 23. hétének legnézettebb reklámfilmje: Garnier Nutritions szemkörnyék ápoló reklámja.

A pedofilok június 23-án Boy Love Day (kb. a pedofil szerelem napja) néven ünnepelni kívánják a pedofíliát. Lichtensteinben Boy Love Parade néven állítólag még felvonulást is terveznek

A 23-as villamos útvonala: Ferenc körút - Mester utca - Könyves Kálmán körút - Ferencváros, MÁV állomás

Maximum 23 kiló fölemelésére kötelezhető a holland munkás.

23.Végül....A mai magyar baloldal demokratikus politikai erőként, a demokratikus nemzeti, baloldali hagyományok folytatójaként a szociális kapitalizmus modernizációs programját képviseli. Nyitott, együttműködő Magyarországot kíván. Tegyük ehhez hozzá, hogy republikánus, köztársaságpárti és hazafias meggyőződés vezeti. Nemzeti büszkeségének forrását a nemzeti hagyományokon túl elsősorban a világban való mai helytállásban, a közös sikerben kívánja megtalálni. Nem kétséges, hogy ez küzdelmes program és küzdelmes út. Nem külső vagy belső ellenségképből táplálkozik, nem a múltból él, nem védekezést, hanem kezdeményező versengést ajánl. Együttműködésre, partnerségre épít.

Nekünk is, Magyarországnak is változni kell.

Mire várnánk?

Gyurcsány a hibákról stb..

Dr. Horváth László az Anatómia könyv elején, az előszóban megjegyzi, hogy úgy lehet haladni ebben a könyvben, miként H. M. Stanley haladt az ő 300 felbérelt bennszülöttével egy dél-afrikai dzsungelben Livingstone után kutatva.  A dzsungelen való keresztülhaladás nem volt egyszerű a bennszülötteknek sem, többen arra figyelmeztették Stanleyt, hogy amit kér az lehetetlen..a válasz az volt, hogy ne nézd a végcélt, hanem az előtted lévő liánt. Azt vágd el, és juss tovább előre! Horváth úr szerint minden bekezdés egy ilyen lián. Na bammeg, az biztos. A probléma az ott van, hogy míg Stanley és bennszülöttei, ha hátranéztek látták, hogy mennyit haladtak, lehet, hogy nem volt gyors, de az útjukat letaposott növények, kivágott liánok jelezték, melyek mégis csak megelégedéssel töltötték el a kutatót meg a társait, én, ha hátranéztem mondjuk olyan harminc oldal és 200 lián után nem láttam mást, csak még erősebb növényeket és még több liánt, ami nem erősített meg abban, hogy folytatnom kellene. Három nap tömény tanulás után rájöttem, hogy semmi értelme, mert ebből egy hét alatt tisztességes eszközökkel a büdöséletbe' nem lesz kettes, így fénymásolás, kiskép, kisbetűk, nagypuska, nem csak én, hanem mindenki, mint később kiderült. Kettes, reméljük megvan!

A könyv fekete és egy koponya van rajta. Humorérzék, na, az legalább van!

A mai lecke: A dohányzás halált okozhat.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ma beleástam magam az anatómia világába. Nem hittem, hogy ilyen izgalmas, tiszta horror, amit a lizoszómák csinálnak: rászállnak egy idegen testre, amely véletlenül betévedt a többfázisú félfolyékony kolloid fekete erdejébe, enzimrendszerükkel szinte szét szedik, megeszi az idegen anyagot aztán elkísérik a sejthártya felé és, mint egy pórul járt balhézó részeget a kocsmából, kidobják a citoplazmából. Azigen! Minek ide szépirodalom, Drakula gróf történetek, Lynch filmek, Dr Horváth László kell meg a Funkcionális anatómia!

Emlékezés a hőskorra

Baszás előtt, baszás után,

Megint elmúlt egy délután. 

Petri György

Könyvtár előtt.. könyvtár után..

Most kezdődik a délután.

Tegnap nem találtam magamnak megfelelő sárkányrepülőt, sem traktort, rákjáráshoz fáradt voltam, így lett kocsi. Én nem vezetek, habár a hétvégén egy cimbora elmagyarázta, hogy mit jelent az, hogy henger, meg, hogy miként robban a motor és az miért is jó, aztán mindezeket megmutatva visszahozott. Egy kis kirándulást is megengedtünk magunknak: bevettük Visegrádot és Esztergomot.

A héten minden bizonnyal meg fogok dögleni. A múltheti nihilizmus most vág vissza. Vizsgaidőszak, tanulni, tanulni, tanulni. Ajajaj.

Fellini meg Kusturica filmeket azért jó nézni, mert rájövünk arra, hogy az élet nem más, mint egy nagy, testhez simuló babzsák fotel. Tarr Bélánál megmutatja, hogy a film mégiscsak művészet s ott aztán minden képnek jelentősége van, főképp azért, mert egy kép akár félóráig is eltarthat.

Almodóvart meg azért szeretem nagyon, mert rájövök a filmjeim után, hogy nekem végülis milyen csodás életem van: nem erőszakoltak még meg miközben kómában feküdtem, nem kerültem tolókocsiba egy baleset után, anyám sem kurva, sem transzvesztita, sem munkanélküli. Süt a nap!

Tegnap előtt néztem meg az új filmjét a Volvert. Sokkal jobban tetszett, mint a szerintem vontatott Mindent anyámról. Beszélj hozzá-t viszont nem üti meg, vagy talán, vagy nem is tudom..áhhh.. mindkettő után segítség kellett, hogy felálljak.

A sztori a következő: Raimunda (Penélope Cruz) egy fiatal, keményen dolgozó édesanya, annyira nem néz ki jól, mint P.Cruz, de igyekszik. Van egy lánya és egy férje. A férjét később megöli, mert amíg nem volt otthon meg akarta erőszakolni a saját lányát, aztán persze kiderül, hogy nem ő volt az igazi apa, na akkor ki?                                   Raimundának van egy húga, Sole, akit elhagyott a férje és egy illegális (hhúúúú) fodrászüzletet üzemeltet egy bérlakásban.                                                            Paula nénike az, akinek nem sok szerepe van: 10 perc után meghal. Sole és Raimunda nénikéje teljesen szenilis volt már, azt képzelte, hogy a két lány anyja, a saját testvére, Irine nem halt meg négy évvel ezelőtt egy tűzvészben, hanem mindennap találkozik vele. Agustina, a család régi barátja, a nénike mellett lakik, és szerinte meghalt, csak visszajött Irine a túlvilágról, hogy rendbe rakja azokat a dolgokat, melyeket nem tudott az élete folyamán. Agustina anyja is a tűzeset napján tűnt el. Később, a film folyamán ő rákos lesz.

Na, ránk tényleg süt a nap, mi?

A film persze meg van áldva gyönyörű képi világgal, a zene is nagyon üt, Penélopenak meg ilyen leharcoltan is  van kisugárzása. Almodóvar megint nagyot alkotott, a társadalom és a lét peremén élő emberek összekuszálják a szálakat: az igazság szövőszéke meg két óra alatt rendbe teszi mindezt, vagy nem? Tessék megnézni!

Tegnap a szomszédkislány el akart varázsolni a pálcájával. Bárcsak lenne nekem is egy!

Most nem biciklivel jöttem fel, hanem hajóval, pontosabban egy kurva lassú komppal. Útitársaim: három népzenész, körülbelül hatvan, hetven ismertetőjel nélküli tahitótfalusi lakos, akik a bortól és a pálinkától cirka Szentendre után már pityókássá váltak, és négy eper, sportcipővel és kislányos arccal. Nyugalom, nem vagyok pedofil és ez nem szleng: tényleg eprek voltak, nagy, piros eprek. Minekután én nem ismertem ott senkit és ismerkedni sem volt semmi kedvem, fújt a szél, hideg volt és a zúgó motor miatt nemhogy beszélgetni, de a zenészeket is csak alig lehetett hallani, leültem egy padra a vezetőfülke alá s a már előző postban említett Huntert olvastam. Még mindig tetszik, habár a folyamatos káromkodása öncélúnak tűnik és az is fárasztó s olykor követhetetlen, hogy egy mondatba legalább három személy- és négy földrajzi nevet sűrít össze, de lehet csak én vagyok prűd vagy konzervatív vagy hülye. Kituggya. A kevesebb néha több, gondolom, ő viszont nem a mértékletességéről volt híres: az egy mondatba összesűríthető személynevekben sem. Amúgy a sheriff választást megnyerte volna, ha az ellenfél (nem tudom már ki, elfejeltettem a sok személynév mellett) nem csal. Újra akarta számoltatni a szavazatokat (két ezer dolláros akció: „ majd eladom az otthoni meszkalin készletet”), ezt viszont nem engedték. Szegényke, biztos jó sheriff lett volna. Itthon Nagyferó nem vívott ilyen nagy csatát Gönczárpi bácsival a köztársaság elnöki címért.

Itt a két plakát. Nekem, lehet azért, mert a „mifijunk”, de Nagyferóé jobban tetszik.

Az út egyébként nagyon szép volt s még mindig magam alá szarok, ha látom a Parlamentet és Budai várat s mindezt egy zúgó kompról, miközben a kijelölt stéget keresi…hmmm.. csodás.

Legközelebb nem tudom milyen járművel fogok visszajönni, hogy ne fásuljak be és ne legyen az, ami négy évig volt: ugyanaz a vonat ugyanabban az időben ugyanazokkal személyekkel és megállókkal.

Gokart? Traktor? Repülő? Lehet maradok a természetnél és visszajövök rákjárásban.

Hunter S. Thompson. Gondolom sokaknak beszédes ez a név. A XX.századi amerikai irodalom fenegyereke. Napszemüveg, lsd, whisky, gonzo, para és pornó, félelem és reszketés. Mindig be volt tépve és állig felfegyverkezve. Egyszer még sheriffnek is jelöltette magát. Helyes, Amerikának ilyen sheriffek kellenek, mint amilyen Hunter volt. Nagyferó is megpróbálta ezt 89-ben: szakadt országnak szakadt elnököt.

Ma voltam a Szabóervinben, aztán egy, az esztétika határterületét súroló műveszeti ágról szóló könyvet keresgélve, eszembe jutott, hogy erről az elmebetegről már annyit hallottam és olvastam (Vágvölgyi B. András mesélte pölö, hogy amikor meglátogatta kint a nagy mestert egy kis kokain után, Hunter fegyvert fogott a fejéhez s így kellett spontán, első hallás után fordítania), tőle mégsem olvastam még semmit. A Rumnapló volt bent és A Félelem Birodalma. Az utóbbit választottam. Önéletrajzi könyv s az utolsó mielőtt 2005-ben fejbe lőtte magát. Nem sok időm volt ma olvasni,(mint ahogy most sem írni), de olyan hatvan oldal után azt mondom, hogy jó, tetszik, ajánlom. Na, később majd bővebben!

További szép napot! Ne féljetek!

Most a torrent meg a letöltés meg az ilyesmi legális vagy illegális?Mindegyis,a mai árak mellett nem hiszem,hogy mondjuk meg fogom venni a teljes pink floyd életművet meg azt sem,hogy általam nem ismert ínyencségekre pénzt kiadok. Letölteni meg lehet mindenfélét, ismeretlen spanyol skatól kezdve Mozartig, a torrent meg azért különösen jó,mert néhány helyről egy kattintással a gépen van mondjuk a Depeche egésze,kislemezekkel,maxikkal,remixekkel,soha ki nem adott élőkoncertekkel együtt. Le is töltöttem jimi hendrix összest, hogy meglegyen a képzeletbeli polcomon.

Összes,minden koncert,és még olyan lemezek is,amelyekről életemben nem hallottam.

Jimi Hendrix:Merry Christmas & Happy New Year 1999-es dátum.Hömm,ilyen is volt?

 Jimi, mint pszichedelikus mikulás kukucskál a fa mellől, ehhez képest nulla, amikor szikretmen vagy kicsoda Jézusnak öltözött.

Kaptam egy biciklit. Tavalyelőtt. Most leporoltam, felpumpáltam, kifényeztem, s azzal jöttem fel vele bpre, röpke harminc kilométer. Térképen, de ahogy kanyargott a biciklis út a városon keresztül… szerintem volt negyven is. Nem futottam 10percnél többet körülbelül másfél éve, biciklin meg akkor ültem utoljára amikor ezt kaptam. Az utóbbi két évben sportjaim a csocsó, póker meg a sörkorcsolya voltak. Mozogni meg csak kell, nem vitatom.

Első megálló Szentendre után volt, második s egyben utolsó a margitszigeti nők lapjás családi hétvégén. Izzadtan, vörös fejjel úgy szuszogtam, hogy Bíborka abbahagyta a Most múlik pontosant, mert azt hitte, hogy  az erősítővel van valami gond.

Most már van bicikli, van múlt, van vádli, lehetek biciklis aktivista, kifeküdhetek a deákra addig, amíg az autók ki nem takarodnak a belvárosból s Budapest végre Amsterdammá nem válik. Széplennemegkellhagyni.

Nem firtatom, hogy miért nem írtam a blogra, egyszerű válaszom csak.

Az előző posthoz kapcsolódva leírhatnám, hogy milyen gané a magyar rendőrség, meg felsorolhatnám a korrupciót, az erőszakot, a lopást, de nem teszem, mert ezt már úgyis mindenki ismeri. A véleményemet meg már rengetegen kifejtették.

 Magam részéről csak annyit, hogy: fákkdöpólisz.

Tucatnyi rendőr súlyosan bántalmazott egy megbilincselt őrizetest a X. kerületi kapitányságon az őszi zavargások idején. A Magyarországon élő perui állampolgárra rátörték háza kapuját, és csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszakkal gyanúsították. Az ellene folytatott nyomozás azóta bűncselekmény hiányában megszűnt, térfigyelő kamerák és egyéb felvételek bizonyították a perui ártatlanságát. A kapitányságon összevert férfi az ügyészségi szembesítésen egyértelműen felismerte egyik bántalmazóját. Jogvédő szervezetek számos hasonló ügyről tudnak.

Ángel Mendoza, 35 éves perui állampolgár tizennyolc éve él Magyarországon, magyar felesége van és három gyereke. Az Erzsébet körút és a Wesselényi utca sarkán álló bérházban lakott, amelynek szeptember 20-án az esti órákban egy csapat rohamrendőr betörte a kapuját. A rohamrendőrök a házban fogták el Mendozát és egy szintén ott lakó tizennégy éves fiút, akik valamivel korábban még a kapualjban bámészkodva figyelték a nagykörúton közeledő rendőrsorfalat.

Korábban az őszi zavargásokról Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány többször is azt nyilatkozta, hogy a rendőrök szabályosan intézkedtek, nem bántottak senkit.

forrás: index

A liberalizmus az egyenlő szabadság gondolatát helye­zi a középpontba. A liberálisok meggyőződése, hogy az emberek szabad­ságát nem korlátozhatják a velük született vagy a magánszférába tartozó különbségek. A liberalizmus mint politikai eszme elsősorban az individualizmust, az emberi jogokat, a demokráciát, valamint a szabad versenyes kapitalizmust hirdeti.

forrás: magyar virtuális enciklopédia

A Díszpolgári címek átadása után Budapestért díjakat nyújtott át Demszky Gábor 25, a fővárosért sokat tevő embernek, köztük Gergényi Péternek.

Gergényi köszöni a kitüntetést.

forrás: nethírlap

Vagy valami hasonló címmel jelent meg a Nemzet hétvégi száma. Nem olvastam el, de nekem semmit, ahogy a borotvált lábú trójaiak sem tudtak, és (ha lesz majd egyszer)szoláriumozott egyiptomiak sem fognak tudni. Olyan ez a film, mint egy jól sikerült maszturbáció, jó, de nem kell olyan nagy hajcihőt csapni hozzá, nagyon távol áll ez a szeretkezéstől. Vér, üvöltés, hazafiasság, szerelem, elbukás, katarzis, számítógéppel szépen kidolgozott jelenetek, azzigen, ettől estem volna én hanyatt?Manapság melyik gigafilmben nincs ez meg?

Az EB kisorsolása viszont üzenet: tényleg lúzerek vagyunk, nem vitás. Ez persze nem azt jelenti, hogy így is kell maradnunk. Az én részemről a „merjünk nagyok lenni” oldalon állok, és nem kezdem el pocskondiázni a pályázatunkat meg a pályázókat, mert (asszem) zsinórban harmadjára nem nyertünk. Azt sem mondom, hogy felesleges volt pályázni, mert szar a focink(és tényleg szar), mert kicsi és elmaradott ország vagyunk(mert tényleg kicsik és elmaradottak vagyunk), jó volna, ha valami felkavarná itthon ezt az állóvizet és az sem lenne volna ellenemre, ha spanyol, olasz vagy cseh lányok ellepnék Budapest utcáit. Nem láttam a kihirdetést, de hallottam, hogy Gyárfás elsírta magát bánatában. Hiba volt.

Elképzeltem, ahogy feláll, odamegy a pódiumhoz és hasba rúgja Platinit miközben azt üvölti véreres szemekkel: Madness!! This is Hungary!!!  Azonban úgy látszik, ha látta, Gyárfásnak sem üzent semmit a 300.

 Szné, negyvenkilenc éves Karancslapujtő egyetlen matematika-fizika szakos tanárnőjének kertes házában megjelentek a patkányok. Szné, mivel ő volt az értelmiség egyik képviselője a faluban, tudta, hogy nem vallhat szégyent: a patkányoknak pusztulnia kell, gyorsan. Mi, úgynevezett átlagos emberek, akik nem születünk és életünk rögös útján sem tudjuk elérni azt, hogy egy  felső klikk tagjai legyünk, egy olyan felső klikké, melynek szavai és tettei meghatározzák egy falu jelenét és jövőjét, hogyan védekeznénk a rágcsálók ellen? Ugye, ugye…ragasztó, méreg esetleg rugós csapda, eddig terjed szegényes fantáziánk. Szné azonban tudta, hogy példát kell statuálnia s meg kell mutatnia miért ő az, aki: nem mérget, hanem egy marék napraforgót, három szelet kenyeret és egy kis rizibizit (ami még ebédről maradt)tett ki a kert közepére s szalmakalappal a fején, légpuskával a kezében várt csendben a kerítésmelletti diófa alatt.