Hunter S. Thompson. Gondolom sokaknak beszédes ez a név. A XX.századi amerikai irodalom fenegyereke. Napszemüveg, lsd, whisky, gonzo, para és pornó, félelem és reszketés. Mindig be volt tépve és állig felfegyverkezve. Egyszer még sheriffnek is jelöltette magát. Helyes, Amerikának ilyen sheriffek kellenek, mint amilyen Hunter volt. Nagyferó is megpróbálta ezt 89-ben: szakadt országnak szakadt elnököt.
Ma voltam a Szabóervinben, aztán egy, az esztétika határterületét súroló műveszeti ágról szóló könyvet keresgélve, eszembe jutott, hogy erről az elmebetegről már annyit hallottam és olvastam (Vágvölgyi B. András mesélte pölö, hogy amikor meglátogatta kint a nagy mestert egy kis kokain után, Hunter fegyvert fogott a fejéhez s így kellett spontán, első hallás után fordítania), tőle mégsem olvastam még semmit. A Rumnapló volt bent és A Félelem Birodalma. Az utóbbit választottam. Önéletrajzi könyv s az utolsó mielőtt 2005-ben fejbe lőtte magát. Nem sok időm volt ma olvasni,(mint ahogy most sem írni), de olyan hatvan oldal után azt mondom, hogy jó, tetszik, ajánlom. Na, később majd bővebben!
További szép napot! Ne féljetek!
