Kaptam egy biciklit. Tavalyelőtt. Most leporoltam, felpumpáltam, kifényeztem, s azzal jöttem fel vele bpre, röpke harminc kilométer. Térképen, de ahogy kanyargott a biciklis út a városon keresztül… szerintem volt negyven is. Nem futottam 10percnél többet körülbelül másfél éve, biciklin meg akkor ültem utoljára amikor ezt kaptam. Az utóbbi két évben sportjaim a csocsó, póker meg a sörkorcsolya voltak. Mozogni meg csak kell, nem vitatom.

Első megálló Szentendre után volt, második s egyben utolsó a margitszigeti nők lapjás családi hétvégén. Izzadtan, vörös fejjel úgy szuszogtam, hogy Bíborka abbahagyta a Most múlik pontosant, mert azt hitte, hogy  az erősítővel van valami gond.

Most már van bicikli, van múlt, van vádli, lehetek biciklis aktivista, kifeküdhetek a deákra addig, amíg az autók ki nem takarodnak a belvárosból s Budapest végre Amsterdammá nem válik. Széplennemegkellhagyni.

Nem firtatom, hogy miért nem írtam a blogra, egyszerű válaszom csak.

Az előző posthoz kapcsolódva leírhatnám, hogy milyen gané a magyar rendőrség, meg felsorolhatnám a korrupciót, az erőszakot, a lopást, de nem teszem, mert ezt már úgyis mindenki ismeri. A véleményemet meg már rengetegen kifejtették.

 Magam részéről csak annyit, hogy: fákkdöpólisz.