A monotonitás ha elkap, bezár egy nagy kék dobozba és megigazítva nadragját, ráül. Te bent vagy, nem látsz semmit, csak a seggszagot érzed s tudod, hogy most valami nagyon nincs rendben. Kaffkai helyzet.
Mindennap bemondja Süsü a Nyugatinál, hogy ő a híres egyfejű, a gyerekek meg adják át a helyüket az idősebbeknek, és azoknak, akik nehezen tudnak állni, tudom, hogy az a kék öltönyös faszi az ötvenhatoshoz siet, a sebhelyes meg lekéste az előzőt, mert nem ezzzel szokott utazni minden reggel, nincs nálam pénz, sosem adtam még, de ő, kannás fehérrel a kezében mindennap ugyanebben az órában megkérdezi, a munka mindig kilenctől ötig tart, és mindig ugyanott s ugyanazokkal, reggeli, ebéd, vacsora, a heti menü szabályos, s tudod, hogy csütörtök az jó, mert tészta szósszal, pénteken meg mindig valami szar süti van, számítógépbekacsp, számítógépkikapcs, tévé be, tévé ki, jó reggelt, jó napot, jó estét Uram itt tömeg van mindenhol? Igen, feleli, kikukucskálva a kékdobozból, people are strange, üvölti a hangszóró: az ajtók a bal oldalon nyílnak, mechwart liget. Néha egy-egy fodros szoknya, szép mosoly, tipegő topánka miatt kikecmereg az ember a gödörből s azt gondolja, hogy mégsem hiábavaló e létezés, s érzi, hogy most már elég vagy michaeldougles lesz és összeomlik vagy ki innen, messze, meg nem állás, gördülni, mint a kő, hogy ne teremjen moha, úton lenni boldogság - megérkezni halál, így vagyok, így leszek, útra kelek, nem vinnyogva, nem sírva, nem is az őszbe, az örök nyárba, egymagam s nem fogom zavarni Isten álmát, minden városban adok pénzt egy koldusnak, tartózkodni fogok a tömegtől, kedvesebb lesz a különös, mint a tiszteletreméltó, alázatos, figyelmes és nyitott leszek minden új iránt, tisztelni fogom a régi mestereket, szakítok majd időt a zenére, asszonyt s italt nem utasítok vissza, jeleket hagyok majd magam után az úton s szerelmes leszek az életbe s annak minden részletét látni, tapintani, ízlelni, szagolni fogom. Azok lányok, azok az ízek, azok az illatok...
Most azonban segg szag van.
