Dr. Horváth László az Anatómia könyv elején, az előszóban megjegyzi, hogy úgy lehet haladni ebben a könyvben, miként H. M. Stanley haladt az ő 300 felbérelt bennszülöttével egy dél-afrikai dzsungelben Livingstone után kutatva.  A dzsungelen való keresztülhaladás nem volt egyszerű a bennszülötteknek sem, többen arra figyelmeztették Stanleyt, hogy amit kér az lehetetlen..a válasz az volt, hogy ne nézd a végcélt, hanem az előtted lévő liánt. Azt vágd el, és juss tovább előre! Horváth úr szerint minden bekezdés egy ilyen lián. Na bammeg, az biztos. A probléma az ott van, hogy míg Stanley és bennszülöttei, ha hátranéztek látták, hogy mennyit haladtak, lehet, hogy nem volt gyors, de az útjukat letaposott növények, kivágott liánok jelezték, melyek mégis csak megelégedéssel töltötték el a kutatót meg a társait, én, ha hátranéztem mondjuk olyan harminc oldal és 200 lián után nem láttam mást, csak még erősebb növényeket és még több liánt, ami nem erősített meg abban, hogy folytatnom kellene. Három nap tömény tanulás után rájöttem, hogy semmi értelme, mert ebből egy hét alatt tisztességes eszközökkel a büdöséletbe' nem lesz kettes, így fénymásolás, kiskép, kisbetűk, nagypuska, nem csak én, hanem mindenki, mint később kiderült. Kettes, reméljük megvan!

A könyv fekete és egy koponya van rajta. Humorérzék, na, az legalább van!